A Mazdaznan Yima gyakorlat
(Kilégzőgyakorlat)

 Bármilyen testi bajunk, betegségünk, kínunk is legyen, végezzük a Yima gyakorlatot.

Először is fesztelenítsük, lazítsuk el testünk minden részét, legyünk bár álló, ülő, vagy fekvő helyzetben. Tartsuk mellünket kidomborítva.

 Lassan lélegezzünk ki, mellkasunkat kilégzés közben is tartsuk magasan. Ürítsük ki a tüdőnket, amilyen mértékben csak tudjuk. Amikor úgy érezzük, hogy tovább nem megy, maradjunk úgy.

Ne mozogjunk; érzülékünket, azaz mind a külső hatásokat, mind a belső érzéseket, gondolatokat, tehát teljes elménket tartsuk a látszólagos teljes tétlenség állapotában, tehát ne gondoljunk más egyébre, mint gyakorlatunkra.

Ebben az állapotban imádkozzunk, vagy számoljunk magunkban amíg tudunk, pl. 18-ig, vagy még tovább.

Ezután lélegezzünk be az orrlyukainkon át, mélyen, de könnyedén.

Ezt követően ürítsük ki tüdőnket, miként az előbb, s újra vegyük fel a mozdulatlan nyugalom állapotát, éppúgy, mint az imént.

Ismételjük ezt meg háromszor vagy még többször. Elég, ha egy alkalommal négyszer elvégezzük, ha néhány óra múlva az egészet megismételjük.

Ha valamely testrészünk fáj és forró borogatások alkalmazásával élénkítjük vérkeringését, akkor, ha a Yima gyakorlatot is végezzük, akkor siettetjük a baj megszűnését. Vannak esetek, amikor épphogy jéghideg víz alkalmazása ajánlatos. Az alkalmazás módját esetre szabottan kell megválasztani.

A Mazdaznan Aryama gyakorlat (Belégzőgyakorlat)

 Mielőtt leülünk tanulni, vagy bármely más szellemi munkához fogunk, ezt a gyakorlatot 3x-5x kellene elvégeznünk. Közvetlen étkezés után ne végezzük az Aryama gyakorlatot.

Ha lehangoltak, csüggedtek, csalódottak vagy idegesek vagyunk, vagy az ötletek, s gondolatok hiányában szenvedünk és értelmileg kimerültek vagyunk, akkor az Aryama gyakorlat egy csodagyógyszer az érzülékünk, elménk és szívünk megkönnyítésére, megnyugtatására.

Fesztelenítsük az összes izmunkat, és emeljük fel mellkasunkat. Lélegezzünk be orrunkon át, lassan, de mélyen, és próbáljunk meg még egy kicsit tovább  belélegezni, amíg csak úgy nem érezzük, hogy a tüdőnket teljesen kitöltöttük.

Most tartsuk vissza lélegzetünket és maradjunk úgy. Ne mozogjunk; érzülékünket, azaz mind a külső hatásokat, mind a belső érzéseket, gondolatokat, tehát teljes elménket tartsuk a látszólagos teljes tétlenség állapotában, tehát ne gondoljunk más egyébre, mint gyakorlatunkra.

Gondolatban számoljunk vagy imádkozzunk, amíg tudunk, pl. 18-ig, vagy még tovább.

Majd lassan, de mélyen lélegezzünk ki, s rögtön utána lélegezzünk be úgy, mint az előbb.

Vigyázzunk arra, hogy kilégzéskor ne mozdítsuk el a mellnek előzetesen kiterjesztett izmait, azaz mellkasunk ne essen össze, hanem tartsuk végig magasan.

Ezt követően ismét tartsuk vissza lélegzetünket amíg tudjuk, pl. 18-ig, vagy még tovább, majd lélegezzünk ki.